Yayoi Kusama, a japán művész, akinek pöttyös és tükrös Infinity Rooms című alkotása személyes megszállottságát az elmúlt fél évszázad legtöbbet fényképezett művészeti alkotásává változtatta, 97 éves korában elhunyt. Stúdiója, a Yayoi Kusama Inc., a Yayoi Kusama Múzeum és régóta galériája, a David Zwirner közleményei szerint 2026. augusztus 14-én hunyt el egy tokiói kórházban. Halálhíre augusztus 27-én került nyilvánosságra.
Galériája közleményében több szerv elégtelenségét említette okként. Más források arról számoltak be, hogy stúdiója nem nevezte meg pontosan az okot, így a pontos ok nem minden forrásban tisztázott, bár halálának dátumát, helyszínét és tényét mindegyik megerősíti.
Yayoi Kusama hozzájárulása az immerzív művészeti kultúrához
Kusama halála lezárja azt a fejezetet, amely a művészről szól, aki a leginkább bebizonyította, hogy egy séta-be installációból egy megosztott, kamerára kész kulturális pillanat válhat, ugyanaz a pénznem, amely ma a fesztiválok főszínpadait és a vetítéssel térképezett művészeti élményeket működteti. Jóval azelőtt, hogy az „immerzív művészet” kategóriává vált volna minden fesztivál programjában, Kusama tükrös szobákat épített, amelyeket úgy terveztek, hogy beléphessenek, bennük barangolhassanak, és elveszhessenek bennük.
Ez az ösztön olyan számokban hoz eredményt, amelyeket a fesztiválszervezők felismertek. A 2017-es Infinity Mirrors felmérése a washingtoni Hirshhorn Múzeumban nagyjából 34 000 Instagram-bejegyzést és 330 millió megjelenítést eredményezett, ami korai jele volt a megosztható, látványosságokra épülő művészeti terek iránti igénynek, amely ma már a fesztiválok és múzeumok installációinak tervezését is meghatározza.
Ki volt Kusama Yayoi?
Kusama 1929. március 22-én született a naganói Macumotóban, egy kereskedőcsaládban, akik növénykertet és vetőmagfarmot üzemeltettek. Gyermekkora nehéz volt, melyet bántalmazó anya és távollévő apa jellemzett, és 10 éves kora körül élénk hallucinációkat, fényvillanásokat, sűrű pöttyökből álló mezőket és virágokat kezdett tapasztalni, amelyekről azt állította, hogy beszélnek hozzá.
A rajzolás lett a módja annak, hogy megbirkózzon ezekkel a víziókkal, és 1939-re már meg is alkotta egy pontozott képet egy nőről, akit foltok borítanak be – ez a téma volt az, amelyhez pályafutása hátralévő részében visszatért. 1948-ban rövid ideig a Kiotói Városi Művészeti Egyetemen tanult, ahol a hagyományos japán nihonga festészetet tanulmányozta, de frusztrálta a formalitás, és inkább az európai és amerikai avantgárd felé fordult.
Hogyan építette fel Kusama a hírnevét?
Kusama 1957-ben Seattle-be, majd New Yorkba költözött, ahol gyorsan a belvárosi avantgárd állandó alakjává vált olyan művészek mellett, mint Donald Judd és Eva Hesse. Monumentális „Végtelen Háló” vásznait festette, némelyik több mint 30 méter hosszú volt, és létrákat, székeket és kanapékat borított puha, fallikus kiemelkedésekkel, olyan művekben, amelyeket ma úttörő lágy szobrászatként ismernek el.
Meztelen „happeningeket” is szervezett a Central Parkban és a Brooklyn hídon a vietnami háború elleni tiltakozásul, 1966-ban pedig meghívatlanul jelent meg a velencei biennálén a Narcissus Gardennel, ahol két dollárért árult tükrös labdákat, amíg a hatóságok le nem tiltották. Ennek ellenére kortársai, mint Andy Warhol és Claes Oldenburg, gyakran nagyobb elismerést kaptak hasonló ötleteikért, ezt a hiányosságot pedig a történészek azóta Kusama szexizmusához és rasszizmusához kötik, amellyel japán nőként szembesült egy férfiak által uralt környezetben.
Mik azok a végtelen tükörszobák?
A Végtelen Tükörszoba egy tükrös kamra, tele függesztett lámpákkal vagy gömbökkel, amelyek végtelenül tükröződnek, a falakat egy végtelen tér érzetévé oldva. Kusama 1963-ban kezdte a sorozatot, és élete végéig újabb és újabb verziókat épített belőle, végül állandó installációkat helyezett el olyan múzeumokban, mint a pittsburghi Mattress Factory, a Los Angeles-i The Broad, a dániai Louisiana Museum of Modern Art és az Ausztrál Nemzeti Galéria.
Egy olyan színtérhez képest, amely a megosztott fizikai terek felejthetetlen, dokumentálható élményekké alakítására épül, az Infinity Rooms közel áll az alapító szöveghez. Évtizedekkel azelőtt érkeztek, hogy a projekciós mapping és a LED-es környezetek a fesztiválok alapkellékévé váltak, és bebizonyították, hogy a közönség órákig állhatott sorban néhány percre egy olyan térben, amelyet kizárólag azért hoztak létre, hogy érezzék és lefényképezzék őket.
Visszatérés a kiemelkedő szerephez évekig tartó homály után
Kusama 1973-ban visszatért Japánba, ahol a kritikusok ellenségesen fogadták, „botránykirálynőnek” bélyegezték. 1977-ben, egy újabb öngyilkossági kísérlet után, önként jelentkezett pszichiátriai kórházban, ahol felfedezett egy művészetterápiát alkalmazó orvost, és úgy döntött, hogy ott éli le életét, stúdiójával a közelben, Tokióban.
Az elismerés végül utolérte a művet. Egy 1989-es New York-i retrospektív kiállítás, Japán-reprezentációja az 1993-as Velencei Biennálén, valamint egy 1998-as, a LACMA és a MoMA által közösen szervezett vándorretrospektív kiállítás felélesztette a nemzetközi érdeklődést, tökből készült szobrai pedig, amelyeket az 1993-as Biennálé után egyfajta személyes alteregóként fejlesztettek ki, azonnal felismerhető ikonokká váltak. 2006-ban ő lett az első japán nő, aki megkapta a Praemium Imperiale-t, a művészeti világ egyik legmagasabb kitüntetését, 2016-ban pedig megkapta Japán Kultúra Rendjét. A személyesen általa alapított Yayoi Kusama Múzeum 2017-ben nyílt meg Tokióban.
Mit mondott a saját örökségéről?
Kusama nyíltan beszélt arról, hogy mit jelent számára a művészet. „Amíg meg nem halok, festeni fogok” – mondta, máshol pedig: „Úgy érzem, kevés van hátra az életemből, de most még mindig halálomig küzdök a művészetemért.” Önéletrajzában, az Infinity Netben ezt írta: „Ha száz év múlva valaki látná a művészetemet, és azt gondolná, hogy »Kusama igazán jó munkát végzett«, elégedett lennék. A művészet számomra egy hitvallás.”
Munkáit kozmikus keretek közé helyezte, amelyek természetesen illeszkedtek installációi léptékéhez: „Földünk csak egyetlen pöttyös kis darab a kozmosz milliónyi csillaga között.” A Yayoi Kusama Múzeum közleménye szerint utolsó napjaiig folytatta a festést, és soha nem tette le az ecsetet.
Mi történik ezután Kusama munkásságával és befolyásával?
A tokiói Yayoi Kusama Múzeum továbbra is állandó otthont ad installációinak, Végtelen Tükör Szobái pedig hosszú távon megtekinthetők a világ múzeumaiban. A David Zwirner, a 2013 óta működő galériája várhatóan továbbra is képviseli majd hagyatékát és alapítványát, bár a temetési és megemlékezési részletek e sorok írásakor még nem nyilvánosak.
Kusama közel hét évtizedet töltött azzal, hogy a privát hallucinációkat nyilvános látványossággá alakítsa, és ezzel segített megírni a magával ragadó, fotózásra kész művészeti élmények tervét, amelyek ma a fesztivál- és installációkultúra nagy részét meghatározzák.
Maradj velünk a FeedFreq-en, hogy többet megtudj az immerzív és fesztiválművészet jövőjét formáló művészekről és látnokokról.
